PipaBolt

Hát(pedig így nem kezdünk mondatot),az Én meglátásom szerint pipát letüdőzni olyan,mintha egy méregdrága szivart vásárolna,hazavinné...,majd felszeletelné karikákra és jóízűen csócsálni kezdené bagó helyett!Bizarr ugye?Szóval le lehet tüdőzni,de minek?Egyszerűen nem erről szól az egész pipázás,de hát ízlések és pofonok...

Nem értek egyet azzal, hogy a dohányt, mint élvezeti forrást, száműzzük az életünkből. Ésszel kell élni vele! Nem szenvedélyként, hanem lélekemelő pihenésként, a napi fáradalmakat követő jutalomként kell tekinteni rá és nem szíre-szóra rágyújtani. Létezik felmérés, mely szerint a rendszeresen, de nem szenvedélyesen pipáló emberek két évvel tovább éltek, mint a felmérésben résztvevő nemdohányzó társaik. No persze egy efféle vizsgálat publicitása manapság kicsi, hiszen divattémáról van szó.
A pipálás szertartása kikapcsolja a világot, elvon a hétköznapi gondoktól és ha kellőképpen ráhangolódunk, szinte meditációszerű nyugalmat nyújthat. Ezt soha nem adhatja meg sem a cigaretta, sem a szivar.
Csakúgy mint a bor, a dohány is egy olyan ajándéka Istennek, mellyel az okos ember élhet, ám az ostoba visszaélhet. Hiszen a mértékletes borfogyasztás is sokkal több kedvező élettani hatással jár, mint az antialkoholizmus, de valahogy ezt sem publikálják. És még egy apróság: egy felmérés szerint azok a férfiak, akik dohányoztak, kedvezőbb egészségi mutatókat produkáltak, ha mellette mértékletesen ittak is, mint dohányzó, ám antialkoholista társaik. Itt elsősorban a borról van szó! A sör kisebb mértékben, a tömény italok egyáltalán nem eredményeztek kedvező tendenciát.
Mindkét élvezeti forrás esetében tehát a mértékletességen van a hangsúly! Ne mondjunk le róluk, de ésszel élvezzük őket. Uraljuk őket, ne hagyjuk, hogy szenvedéllyé válva ők uralkodjanak mirajtunk!

Én is közel 25 év cigarettázás után döntöttem úgy,hogy átállok a pipára.
Eleinte sajnos előfordult,hogy reflexből lerántottam tüdőre,de hál'istennek hamar elhagytam ezt a rossz szokást. Néhány hónapig párhuzamosan pipáztam és cigarettáztam,végül (legalábbis eddig úgy tűnik) el tudtam hagyni a bűzrudat. Szánom-bánom,hogy hamarabb nem jutott már eszembe. Teljesen más dimenziók nyíltak meg köztem és a dohány között.
Szóval,ha valaki eljut arra a pontra,hogy elgondolkodik az "áttérésen",akkor csak biztatni tudom,hogy jó döntést hozott.
Persze a legjobb döntés az lenne,hogy száműzzük a dohányt és a nikotint az életünkből,dehát a káros és a tiltott dolgok a legfinomabbak.

Aki kezdő pipás és cigarettáról tér át a magasabbrendű pipára, eleinte nehezen szokik le a tüdőre szívásról. A pipadohányok általában erősebbek és egy tömet több dohányt is tartalmaz, mint a lélektelen bűzrudacs. Ezt figyelembe véve, érdemes óvatosan bánni a pipafüsttel, mert egyszercsak befigyel a fürdőbe Róka Rudi :-)
Más kérdés, hogy szűrő nélküli pipával kezdeni helyes döntés-e, vagy sem. Talán a fenti okok miatt megfontolandó lehet egy hasonló formájú, ám szűrős típus, de a http://www.pipabolt.net/node/497 is jó választás lehet. A másikkal ne is foglalkozzunk, mivel elfogyott :-P
Kezdők esetében elsősorban a kondenz felszippantása okozhat gondot, mely alaposan elveheti az ember kedvét az egésztől. Ezért érdemes majd nagyon odafigyelni a dohány szárítására, jobban mint a szűrős változatnál!
Magát a döntést (ti. hogy koporsószög helyett a dohányzás szimfonikus zenéjét, a pipát választod) csak helyeselni tudom! Magasabbrendű élvezetet kínál, fantáziadúsabb, kultúrált dohányélvezeti forrás. Sok sikert, örömet hozzá!

A pipa nem egy nikotin adag belövés. Mondjuk úgy mint a cigaretta. Azaz teljesen másról szól.
A pipázásnál élvezed az életet, az ízeket, a harmóniát, "élsz" - míg mondjuk a cigarettánál rohansz és már nem is érdekes mit tesznek a szádba, csak az a lényeg az elvonási tünetek csillapodjanak.
Ugyhogy ha akarod letüdőzheted, csak nincsen sok értelme.