Az örök klasszikussal élve, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Pipafüggőségem nem hagyott nyugodni. Egyszerűen kell és kész, mi az az ésszerű magyarázat, ami a tizen x-edik piának helyt ad? Ez nem filozófia, ez vágy s annak nem titkolt tárgyai a pipák. A márkafüggőség helyett sokkal fontosabb a külső megjelenés, az a kisugárzás, ami képes elcsavarni az ember fejét, s az ami gondolkodás nélkül kattintgat csak, hogy birtokolhassa a vágy tárgyát, a kiszemelt pipát. Nem is emlékszem, hogy életemben ily sokáig fennállt-e valaha is valami iránti lelkesedésem. Jó, a sport nem ér, hiszen az egy mazochista kényszer, öröm, önsanyargatás élvezet. Anno a futás, s most a kerékpározás. Egészség? Eh, oly sokszor túl volt az már azon. Akkor a pipa miért ne lehetne egy kis tiltott élvezet? Megszerettem, mert úgy érzem, elért a szívemhez, és mert megérintette a lelkemet, ha nagyon patetikus és nem kevésbé teátrális akarok lenni. De tényleg így van! Mint anno megénekeltem, csak egy kellék, kiegészítő tárgynak vettem egy kis Vauen pipát. Majd még jobbnak véltem (még mindig csak kiegészítő, dísz) egy Petersont választani. Lehet, hogy nem kellett volna? De itt jön a racionális és az irracionális énem két nem épp kompatibilis pólusa. Mint tárgy szép egy pipa, már aki fogékony a szépre és nem csak a pipát, hanem már-már műalkotást látja benne. S van az akarom, nem tom’ mié’ de akarom érzés, amire nem lehet gombot varrni, csak jön és győz, mert addig úgy sem hagy, amíg nem birtoklom. És ez már oly sok alkalommal lecsapott és magával ragadott. Mint legutóbb, amikor is a Big Ben pipák szépen elkezdtek sorjázni a kínálatban. Már a piros fehér színű pipáknál is többször a kezemre kellett csapni, ha már csak a nevéből indulok ki is egyértelmű, hogy a hölgyek számára készültek, s szívem hölgye, szeretőm és társam az élet viharán át a napsütötte Kánaánig nem hódol eme szenvedélynek. S bár jó pár pipa még szűzen tengődik a pipatóriumomban, ezt nem mertem vállalni…. De jött a kísértés Big Ben Noble 605-ös személyében. És csak arra eszméltem, hogy a kattintás után a várakozás izgalma és kéjes érzés önti el testemet. Mikor érkezik meg a pipa, s vajon élőben is lesz olyan kívánatos, mint a képeken? Az átvétel a szokásos forgatókönyv szerint zajlott. MPS SMS, hát persze, hogy ama időpontban dolgozom! Csomag a postán én meg sorban állva tűkön ülök, hogy átvehessem. Kedves postáskisasszonnyal kibontattam, ő ellenőrzést hitt emögött, holott csak az azonnali és ellenállhatatlan birtoklás kerekedett bennem felül…. És már ott, a posta személytelen és közönyös pultján eljött számomra a Nirvána. A sok csomagolópapír között felbukkant egy szép és ízléses pipadoboz, rajta Big Ben felirattal, s benne lágy és puha krémszínű pipatasak, majd remegő kézzel és óvatosan kitapintva előkerült a csoda! Oh, istenem! Ügyes kezek, s dizájnerek eme remekbeszabott ékköve. Puff, élőben is ütött, hebegve-habogva beszélgettünk pár mondatot a pipáról és általánosságban a pipákról a postás hölggyel.
Mit is mondhatnék magáról a pipáról! Szépen kidolgozott, míves darab, a fekete összképet oly elegánsan töri meg az ezüst gyűrű és a pipafejen, a kazán peremén körbefutó pácolt barna erezet. Ez az első apple formájú pipám, aminek a jelentése most nyert értelmet. Telitalálat, nálam célba ért. Ez a forma valahogy számomra nőiesen kecsessé varázsolja a pipát, szinte már megszemélyesíti, egyben rejtélyes és egy csipetnyi misztikummal hatja át. A formás női tompor, vagy a dús keblek, de akár a férfi eszét vesztő ringó csípőt is említhetném e pipa megjelenését illetően. Persze kellő mértékben elvonatkoztatva. És mégis, jófajta dohánnyal (hogy egy kis képzavarral éljek) megtömve és lágyan markolva hol kisebbeket, s hol nagyobbakat szippantva belőle elmerengek a női nem végtelenbe vesző megfejthetetlenségében és mélységes tiszteletében……
pl üzenje meg nekünk ha máshol ezt olcsóbban kapja és mi 1.000Ft-os vásárlási utalványt ajándékozunk önnek!